Nyugat-Szahara

Nyugat-Szahara Marokkó szerves része, ezt mutatja az a tény is, hogy a két ország között nincs határ. Ellenben az üzemanyag ára a marokkóinak a fele, amivel az anyaország a felzárkózást segíti. Amúgy az országban nincs SEMMI (látnivaló), kivéve az oceánparton zátonyra futott rengeteg hajó.

Történelem

Marokkó 1976-ban Nyugat-Szahara (Rió de Oro és Saguiet el-Hamra) területének 2/3-át elfoglalta, majd 1979-ben Mauritánia kivonulásakor az ország teljes területét elfoglalta, emiatt nem lehetett tagja a formálódó Afrikai Unió-nak. A Polisario Front gerillaharcainak köszönhetoen Marokkó uralma Nyugat-Szahara felett meggyengült, de még nem ért véget, a terület végsõ státuszáról (a teljes függetlenségről vagy a Marokkóhoz tartozásról) egy hosszú évek óta halogatott népszavazás döntene. A felek jelenleg sem tudnak megegyezni a szavazáson részvételre jogosultak számáról. A népszavazás megszervezésében kulcsszerepe van az ENSZ Nyugat-Szaharai különleges kontingensének, a MINURSO-nak, amelynek magyar vezetõje is volt Száraz György vezérornagy személyében. A fegyveres konfliktus 1991 óta szünetel, az ország jelenleg két részre – a Marokkó által ellenorzött nyugati részre és a Felszabadított Zónára – van osztva, a megszállók által létrehozott fal (Berm) mentén. A nyugat-szaharai lakosság jelentos része ma is az algériai Tindouf környékén található menekülttáborokban él.

Gazdaság

Bevételének fő forrását a foszfátbányászat, a halászat és a nomád pásztorkodás jelenti. A száraz éghajlat a mezoőazdasági tevékenységeket korlátozza, így élelmiszerekből, mezőgazdasági termékekből behozatalra szorul. A kereskedelem és az ipari tevékenység a kormányzat ellenőrzése és irányítása alatt áll, viszont az életszínvonal jóval elmarad a marokkóitól.