Csapat	Autó	Útvonal	Képek	Videok

Küldjé bakker ingyé van!!!

Ingyen biztatást SMS-en vagy ingyen SMS-es bíztatást innen lehet küldeni műholdas tel.-re: https://sms.thuraya.com/ és erre a számra +88216 33301774. Köszi minden szurkolónak a bíztatást és a telefont GABS-nak.

Ha kimarad, esetleg később jön egy-két nap akkor vagy a homokba ásunk vagy a tengerparton süttetjük a hasunk és sörözünk. De az is lehet, hogy az autót tákoljuk és közben szegény gyerekeket mentünk meg!

2009. Január 10. Szombat - 1 hét az indulásig. Lurdy ház - Bamako eligazítás

Mivel nem volt kötelező a részvétel, nem mindenki képviselte csapatát. Azért így is nagyszámú tömeg gyűlt össze a Renegate pubban. A főszervező Szabó Gál András (média nevén: Villám Géza) sajátos, senkivel össze nem hasonlítható hanyag stílusában adta elő a ránk váró nehézségeket. Ezt Gyurkó doki és a külügytől egy nőci fejelte meg horror történetekkel ami után az újoncok nem biztos, hogy jó szájízzel távoztak. Régi Bamakos veteránokat már nem nagyon hatotta ez meg, többen oda se figyeltek. Egyszóval, újat nem hallottunk, ezért sok értelme nem volt elmenni, de legalább beszéltem pár régi és új ismerőssel.

Jött pár új infó ki milyen fullos verdával jön. A tavalyi harmadik helyezett „Americana Team” 1 éves HiLux-a is tuning alá került. Olyan sikeres lett a műtét, hogy most 180 helyett már 140-et is megy. Csak így tovább!!! Ha kiszedik a tuningot akkor azért kemény ellenfél lesz. Kíváncsi leszek, hogy fogunk labdába rúgni a gyári LandCruiser-el. Tavaly még ütős gép lett volna, de idén csak középmezőnyre elegendő.

2009. január. 11 Vasárnap

Mára terveztem, hogy összekészítjük a cuccainkat, de inkább kiment a család korizni. Sok motyót nem fogunk vinni, így valszeg az utolsó pillanatban hányjuk be a kocsiba. Holnap még egy műtét vár az LC-re,mert megszólalt a jobb első lába és bokacsuklót kell benne cserélni. Még jó, hogy van egy új a polcon.

2009. január. 12 Hétfő - Agyrém elkezdődött
 
Egy Budapest-Bamako sose fog úgy elindulni, mint egy normális autóverseny. Az élet és a Villám mindig tartogat meglepetéseket. Most éppen azt jelentették be, hogyha a hétvégéig nem változik Budapesten a szmoghelyzet akkor a páros rendszámú autókat, úgy kell kivontatni a városból. Na, ilyet a világ még nem látott!

2009. január. 16 Péntek - Gépátvétel
 
Ez is elérkezett. Itt az idő! Elindultunk a pénteki gépátvételre amit Budapesten a Felvonulási térnél lévő Műcsarnok parkolójába ejtettek meg a szervezők. Déltől lehetett bemenni a "parc feme"-be. Meglepetésünkre már majd száz csapat tarkította a parkolót, komolyabbnál komolyabb verdákkal. Itt a Dakart is megjárt Sandlander csapat nézte át az autókat. Könyörület nem volt. Ha valaki autójában bíztonsági hiányosságokat találtak az a csapat büntetőpontokkal gazdagodott. Szerencsére mi az extra bukócső és sportülések kivételével mindennel rendbe voltunk, így csak pár bonuszpontot nem kaptunk meg. Minusz járt volna többek mellett a mentőmellény vagy poroltó hiányáért. Plusz járt a CB rádióért és a műholdas telefonért. Holnap kemény napnak nézünk elébe. 850 kilométer vár ránk Brescia-ig és vagy 15 feladat. Csoda lesz ha időben beérünk!

2009. január. 17 Szombat

Erre a reggelre készültünk, majd egy éve! Hatalmas érdeklődés és tömeg közepette, mint az igazi nagyok egy rajtpódiumról indulunk neki a nagy kalandnak. Gyorsan daráljuk a magyar utak kilométereit. A feladatok megtornásztatják az agytekervényeinket, mert sokszor kétértelműek és nem túl pontosak, de azért ha nehezen is de vesszük az akadályok nagy részét. Magyarország után Szlovénia, majd Olaszország utjait koptatjuk. Ahogy átlépünk a taljánok földjére, rögtön beszedjük, a Bamakos hagyományinkat követve az első defektünket. Kerék javíthatatlan, mert hosszába 30 centis hasadék éktelenkedik rajta.

Ezek után nincs rajta mit csodálkozni, hogy a napi etap végét hajnal kettőkor pillantjuk meg.

2009. január. 18 Vasárnap - Agyrém folytatodik

4 órás alvás után nem dob fel, hogy a Pitti útlevelét a IQ figther szálloda portás elkeveri. Lincselés előtt két perccel megtaláljuk az egyik fakkban. Következik a „Szuper Marathon” etap. Három napot egyben mindenki úgy teljesíti ahogy akarja. Lényeg, hogy 21-én reggel 6,30ra leadjuk a megoldásainkat a Merzouga oázisba kis hazánktól több mint 3500km-re. Fél óra autópálya tempó után bemelegítés gyanánt felrobban a jobb hátsó kerekünk 120-as tempónál. Nem értem, ezekkel a kerekekkel már megjártuk Marokkót rettenetes túlsúllyal, köveken, homokon, sáron át és nem volt velük semmi gond és állapotuk is tökéletes. Két nap alatt két kerék KO. Tavalyi szintet tartjuk! Nincs szerelt kerekünk ezért még jó, hogy a 73-as LC-s csapat megáll és kisegít egy hasonló mérettel. Innen is köszönet nekik!!! Feladatok most is idegtépők, de a csúcs akkor jön el amikor kiderül, hogy egy 1800 méter feletti hágó Franciaország felé le van zárva. A mögötte lévő feladatokat csak 350kilométer kerülővel lehet elérni. Legyen kemény a verseny. Bevállaljuk. Most épp este 22,30. A mezőny nagy része már messze a tengerparton jár több száz kilométerre tőlünk valszeg mi vagyunk az utolsók aki pontokat kergetünk. Tomi és Pitti épp egy bazi hegyet mászik meg az egyik feladat miatt. Csak két dolog tartja bennünk a lelket. Egyik, hogy mint a tökig érő hóból kiolvasható, senki nem járt előttünk és már nem is fog. Másik, hogy a Király Zoli barátunk ránk szólt, hogy holtversenyben 82 ponttal a másodikak vagyunk és csak 2 ponttal vagyunk lemaradva az első helytől. Ha jól megy akkor hajnalra megint ágyba kerülünk.

2009. január. 19 Hétfő

Alvásról szó nem volt! Bűdzsét nem nagyon terheli a szállodai számla, mert megint az autóban aludtunk napközben. Egyik defektünket egy Land Rover kereskedés, gyorsnak nem mondható szervizében orvosoltuk 35 euróért. Két gumink még mindig hiányzik, az még beszerzésre vár. Barcelona melletti Montserrat-i feladat kicsit elkedvtelenített bennünket, mert kőomlás miatt lezárták a hegy tetejét, így a több órás kerülőnk hiábavalónak bizonyult.

Nagyon lassan haladunk, de szorgosan gyűjtögetjük a feladatokat.

2009. január. 20 Kedd - Afrika földjén

Pont 24 órával később a tervezetnél, de rálépünk Afrika földjére. Még szerencse, hogy a Bamakósoknak ingyen hálófülke járt, mert így legalább három órát pihentünk annak ellenre, hogy a hajó rettentően hánykolódott a tengeren.

2009. január. 21 Szerda - Cél Merzoga

Reggel hétre meg is érkezünk az igénybe se vett szállásra. Csak ismételni tudom magam. Egész éjjel pontokra vadásztunk! Egy órás pihenő után irány a sivatag. Minden csapat fel van dobva. Nagy élmény a sivatagban kóborolni. Délutánra homokvihar kerekedik ami nehezíti a navigálást. Dűnék között belerongyolunk egy vizes részre amit friss porhomok terít be és ezért nem látható. Pillanatok alatt hasig ássuk el az autót. Nagyon elégedett vagyok társaimmal, mert 3 perc alatt kitoljuk a vasat, miután alárakjuk a homokvasakat. Ugyan nyakig agyagos-sárosan, fülünkbe homokkal, de húzunk tovább. Kiszáradt folyómedrekben száguldozunk és szerir síkságon próbáljuk, mire képes ember és gép. Egyenlőre a gép a gyengébb! Estére valami el kezd zuhogni az autó hátuljában valami, ezért bekanyarodunk Zagorába Mohamed Gordito műhelyébe ahol már barátként üdvözölnek. Nekem is lehetnének ilyen barátaim, mint én Gorditónak. Komoly fejlesztésekbe kezdhet a nála hagyott eurókból. Épp az egyik régi Bamakós ismerősömet (Cigánygyerek az égből) feji le. Endre az ominózus cigánygyerek nagy sikerként könyvelheti el, hogy a Nivájukra 1100euró helyett 650eu lett a váltó. Ez annak fényében különösen fájdalmas, hogy otthon 4000 forintért utánad dobnak egy ilyet. Hál isten Gordito nálam nem vág eret és 10 euróért lemossák és átnézik a kocsit. Ugyan a hátulja még mindig zuhog, de már kilátni az autóból. Előtte a több napi kosztol szutyoktól ez fizikai képtelenség volt. Mivel a hiba oka nem ismert így inkább plusz 200kilométert autózva betonon teljesítjük a hátralévő távot. A kihagyott pontok még súlyos helyezésekbe kerülhetnek a végelszámolásnál.

2009. január. 22 Csütörtök - Már nem is tudom milyen nap.

Két és fél órát aludtunk az út mellett a sátorba a céltól 50 kilométerre. Reggeli eligazításra időben érkezünk ahol legnagyobb örömünkre a 11-es rajtszám díszeleg a verseny pillanatnyi állását hirdető lapon. Érted Vazee homokdune.hu az első!!!! Nagy illuzíóba nem ringatjuk magunkat. Tudjuk, hogy erre a helyre nagyon sokan vágynak és mindent meg is tesznek érte. Nagyon kicsi az esélyünk, hogy végelszámolásnál is így marad. Ráadásul CB-t hallgatva nehéz nem észrevenni, hogy pár csapat kezd összedolgozni. Nekünk is lenne rá lehetőségünk, de inkább nem élünk vele. Tisztességes, jó versenyben akarunk helytállni.

Esti tábor 19.00

Ilyen korán még nem értünk be. Ma talán el tudom küldeni a barátok által régen várt beszámolót, de ezért még be kell rongyolni Assa városába ami 25 kilométerre van a sátortáborunktól, ráadásul működő Internet Café is kell hozzá. Ma csak egy elb@szot pontot nem találtunk és nem értünk be időbe. Igy tuti a 10pont vesztés. Sajnos a 61 es VW Tuareg-el nem tudjuk tartani a 190-es tempót, ami persze szabály ellenes, de mi úgy döntöttünk, hogy nem vamzerkodunk.

Tegnapi nappal az állás:

61 286 pont VW Tuareg

11 281 pont Toyota LandCruiser www.homokdune.hu

31 278 pont nemtom

Holnaptól további pontveszteségekre számítunk, mert kicsi az esélye, hogy időbe beérjünk.

Az autónkkal is egyre több a gond. Tegnapi kemény terepezés eredménye, hogy a kormánymű elkezdett folyatni a villamosságunk fele kihalt és a karosszéria hátsó része leszakadt az alvázról éktelen lármát csinálva a kocsiba. Este még sziloplasztos nagygenerált kap a gép és az elkövetkezendő napokon tovább amortizáljuk.

2009. január. 23 Péntek

Ma reggel a középmezőnyből indultunk. Aki nem ér be időben annak a sivatagban kell éjszakáznia a terepen lévő veszélyek miatt. Biztonságosabb megállni és letáborozni, mint tovább menni. Ezért a nap folyamán nagyobb sebességre kapcsoltunk és sorba daráltuk be az előttünk lévőket. Már a második helyen hasítottunk amikor egy defekt és az abból adódó szerelés miatt sokat veszítettünk. Ráadásul a tempoból vissza kellett venni, mert több szerelt kerék nincs a kocsiba és egy esetleges kerékprobléma nehéz helyzetbe hozna bennünket. Látványban ma sem volt hiány. Gyors szerirsíkság, köves etapok és majdnem kiszáradt 15 kilométeres sóstó. Nem csak a száguldás volt izgalmas, de a tó szélén lévő vizes rész is meleg pillanatok elé állították a résztvevőket. A süllyedős talaj miatt egy-két autó az elakadás szélére sodródott. Valami égi csoda folytán most időben beértünk a táborba.

Most jött a hír, hogy az egyik régi Mitsubishi L200-al induló csapat felborult a sóstóba.

Szerencsére sebesülés nem történt, de az anyagi kár jelentős.

Sajnos csak pár képet tudok küldeni. Képek

2009. január. 24 Szombat - Egy kecske élete

Este még beszéltem az L200 legénységével. Nagyjából mindenki sértetlen kisebb zúzódásokon kívül. Az elhatározás erős bennük, hogy ugyan túra kategóriába de folytatják az utat Bamakó felé.
Reggeli eligazításon kiderült, hogy az „elhagyott faluban” élő család egyik kecskéjén valaki átrongyolt ebből kifolyólag már földi pályafutását nem tudta folytatni. Szervezők felhívták a figyelmet a kár kifizetésére.
Napot egy fura feladattal kezdtük. Előző napok megoldásaiból kell összerakni egy Smara-i pék nevét, majd vásárolni nála valamit amit számlával kell igazolni. Megoldás: Dawkarafa. Mondanom se kell ilyen nevű ürgét az egész városba nem ismernek. Minden péknél nagybevásárlást csinálunk, de hasztalan. Majd másfél órás keresgélés után eljutunk egy rendőrőrsre ahol felvilágosítottak, hogy a keresett pékség egy cukrászda és az embert Douk Arafa-nak kell ejteni. Így már könnyebb helyzetben vagyunk és percek alatt megtaláljuk. Jó hogy tegnap este nála sütiztünk! Délutánra egy még perverzebb feladatott talált ki Villám. A homokos tengerparton lévő megfeneklett, majd szétrohadt hajó oldalán van egy olvashatatlan szám amit csak a vízbe való fürdőzés árán lehet leolvasni valami sasszemnek. Víz 16 fok és büdös valami rohad, egyesek szerint bálna szar, az amúgy jól kinéző parton. Pisti és Tamás tette meg ezt az önfeláldozó gesztust, hogy átfagyjanak a szent cél és a csapat érdekében. Dideregve jönnek ki a vízből „valami” eredménnyel amiről még mi se tudjuk, hogy jó-e.
Estére maradt azért egy kellemesebb feladat amikor egy Dakhla melletti meleg vizű forrást keresünk. Mondanom se kell, hogy se koordináta hozzá, se semmi, csak az hogy a város körül van. Telefonos segítség híján egy helyi polgárt támadtunk le az egyik szakadt benzínkúton. Még szerencse, hogy a nagy többséggel ellentétbe törte az angolt és el is vezetett a forráshoz, miután nagyon, de nagyon nehezen rá jött, hogy mit akarunk a meleg vízzel. Jutalma egy kis „petit cadou”.
A táborhoz közeledve már CB-én jönnek a hírek. Az eredeti szálláshelyre csak egy ingoványon át lehet bemenni és egyszerre hat autót tolnak, húznak, csörlőznek a sárban. Így inkább egy kilométerrel arrébb egy alternatív helyen ütünk tábort még vagy ötven ember társaságában.

2009. január. 25 Vasárnap - Korrumpálás

Reggel ötkor álmosan kelünk, így hamar bukunk két feladatot ami mellett elrobogunk a sötétben. Unalmas és egyhangú az út a majd 400 kilométerre lévő határig.
A rendszer több mint bonyolult. Autót letámasszuk a sorba, majd a külvilágot a határtól elválasztó láncot, ami a kaput hivatott helyettesíteni egy nagyon fontos ember leengedi. Ezáltal gyalogosan megközelíthetjük az útlevél ellenőrző pontot. Itt nagy a tömeg és a lökdösődés, pedig mindenkit név szerint szólítanak. Majd egy óra topogás után miránk is sor kerül. Majd be lehet jönni kocsival vámvizsgálatra. Mondanom se kell, hogy addig háromezerötszázharminchat másik jármű kerül elénk megnehezítve a bejutást. Miután némi közelharc után sikerül, legnagyobb örömünkre a vámos, a kocsira ügyet se vetve egy pecséttel megerősítve áldását adja a továbbhaladásunkra. Na nincs ám vége! Ezután megint utat törve vagy száz méterrel arrébb újabb formalitások következnek egy fa alatt aminek senki nem érti a lényegét. Tavalyi évhez képest továbbfejlesztették az árnyas fa alatti útlevélből füzetbe irkálást. Most megfejelték sorszám osztással is. Pisti mutatja hogy 29. B@...ki, most jött el a 18 as a fa alól ez legalább másfél óra! Tenni kell valamit. Zsír gyanánt, hogy jobban csússzanak a dolgok előkerül a Tomi által hozott gagyi órák egyike, amit hamar a kupac tetejére rakunk és azzal indítjuk útnak Pistit. Rögtön le is támadja az egyik sok csillagos egyént, aki először nem tudja mire vélni a dolgot.

Párbeszéd:

Pisti: - mutatja a stócot

Határőr: - sorba kell állni a fal mellett!

Pisti: - lehet valahogy előbbre kerülni?

Határőr: - miért?

Pisti: - túl nagy a szám!

Az arab szemében megvilágosodás és eltűnik a stóccal és az órával. Két perc múlva irány a 2 kilométeres „senki földje”. Így jól hangzik, ráadásul Rejtői romantikát rejt, csak ez tele van aknával, rablóval és guide-al. Az utóbbi kettő sokszor egy és ugyanaz. Út nincs, csak össze-vissza haladó pisztek rengetege ami sokszor mély homok. Tuti az ha az ember a kamionok után megy, mert azok az ásás luxusát nem engedhetik meg maguknak, ezért jól tudják az utat. A baj csak az hogy 3-mal araszolnak. Ha eltévedsz felrobbanhatsz, amit az út mellett álló roncsok is bizonyítanak. 20 euróért visznek át, 40 ha elakadsz és ki kell húzni. Rutinunknak és a jó autónak köszönhetően egyikre sincs szükség.
Mauritán oldalon valami égi csoda folytán rendkívül gördülékenyen mennek a dolgok. Három helyen kell itt is megállni, de mindenhol gyorsak és tudják hogy jövünk. Rögtön be is írnak egy füzetbe és többször ellenőrzik, hogy a négy az tényleg négy. Szerencsére ezzel az első osztályos tananyaggal hárman 5 perc alatt végeznek.Első a határőr és bevándorlási hivatal, második csak ellenőriz, de hamar tovább int. Harmadik a vámos. Előző évek szarakodásának nyoma sincs. Még az se zavarja őket, hogy a tavalyi Bamakón nem üttettem ki az útlevelemből az előző autót ami tuti 50 euró bevétel lenne zsebbe a számukra. 10 euró fizetés valamire és már bódén kívül vagyok. Jó a bódé szónál egy kicsit túloztam. A düledező szétvágott 200 literes hordókkal megerősített faviskó, inkább hasonlít egy tanyasi tyúkólhoz mint nemzetközi határállomáshoz. A sorompón túl már Mauritánia és egy feketéző fekete pénzváltó vár. Jobban vált mint a Bamako „hivatalos” pénzváltója Idomu. Ő 330 Ouguiya-t ad egy Euróért szemben Idomu 285-ével. Hát nem kicsi a különbség. Azt el kell mondjam, hogy Idomou nem az üdvhadsereg és nem egy magányos szamanitárius de ha kell pénzt vált, autót vagy szállodai szobát bérel, sőt baj esetén kihoz akár a sittről is. Mindennek alkuképes ára van nála.A határon lévő pénzváltásról az a városi legenda járja, hogy néha fénymásolatot adnak, ezért most le is ellenőrzöm.
Hál isten csupa szar minőségű, szakadt, vízjeles eredeti.
Sikerült végre egy régi álmom: Mauritániába jár a világ leghosszabb vonata. Néha 25 kilométeres szerelvényt is összekapcsolnak ami ércet szállít a sivatagból Naoudhibou kikötőjébe. Sikerült lefényképezni egy rövidebb, de így is több kilométeres konvojt. Az érc tetején emberek, állatok és egypár autó utazik.
Az utolsó pontok egyikénél, indulásnál nekimentem egy bazi nagy kőnek és letörött a lökhárító széle. Nagy tetszést arattam, mert több csapat is rajtam röhögött milyen vak vagyok. Tartogatott még a nap érdekes dolgokat. Az utolsó pontnál a sivatag közepén van egy budi. Hogy került oda és miért nehéz megfejteni, de tavaly kipróbáltam, csodálatos az ajtó nélküli helységből a kilátás. Pont egy dűnére néz. Most egy fekete fickó áll benne és élete bizniszét gondolta amikor látta a hülye európaiakat, hogy fényképezik a belső falat. Tíz euro volt a fotó. Pár nemnormális ki is fizette amit mi sem bizonyított jobban hogy a gyerek egy csomó papír euróst lobogtatott a kezében. Mi csináltunk róla egy fotót, hogy a versenyben tudjuk bizonyítani, hogy ott voltunk és továbbléptünk.
Esti célba viszonylag korán érkezünk, így van idő a többiekkel dumázni és a Vilmot kihúzni a homokból ahol 200 méter után elakadt. Tavalyi anyázásokból okulva a szervezőknek sikerült egy kecskeszar mentes tábort keríteni, ahol nem kellett ürülék lapátolásával kezdeni a sátorállítást. Idomou meg is jelent és elkezdte a versenyzők vérét szívni. Idén úgy látszik kis dózisokba kezdi, mert csak 10 eurót kér fejenként. Listával járja a tábort. Senki nem menekül.
Napok óta nem tudjuk, hogy hányadik helyen állunk, de úgy érezzük, hogy esünk vissza a versenybe. Mióta tudjuk, érezzük, hogy mások csalnak, már nem ugyanaz az elán hajt bennünket, de azért megpróbálunk tisztességesen helytállni.

2009. január. 26 Hétfő - Tiszta Dakar és a szemtelen gumis

Reggeli eligazításon Villám kihirdette amit eddig is többen tudtunk, hogy valakik vagy valakik szopatják a mezőnyt. Több feladatot lekapartak, átjavítottak vagy elhoztak, ezért ezeket törölték. Sejtések vannak, hogy kik lehettek, de bizonyosságot senki se tud. Kezdődő lincshangulat van kialakulóban.
Biztonsági okokból kerülővel megy a mezőny Atarba. Laza, majd 400 kilométeres pluszt csapva az etaphoz. De jó!!! Jön egy majd 160cm óriás tábornok a táborba aki biztosít mindenkit nem kell beszarni. Mauritánia biztonságos! Ezt tízszer elmondja így páran elkezdenek kínosan feszengeni. Szerencsére a megjelenésénél már csak a franciája pocsékabb így megkönyörül a szervezők dupla fordításának nehézségein (arab-angol-magyar) és hamar abba hagyja.
Amiért jöttünk ma megkaptuk. Több pont volt a sivatagban lévő szerir síkságon amihez nagy tempóval érkeztek a csapatok. Mindenki 80-100 km/h tempóval veretett. Ez maga a földi paradicsom egy megszállott terepjárós számára. Nem véletlen, hogy Mauritánia nélkül nem tud a Dakar az lenni ami eddig volt. Mikor újra kiértünk a betonra jött az idei verseny megszokott rémálma a fokokban, méterekben megadott pontok. Több mint két órát kerestük a pontot hasztalan. Mint később kiderült vagy 1 kilométerrel arrébb volt a feladat mint ahogy majd mindenkinek kijött. Nem kellene a szervezőknek ezt erőltetni, ha nem megy a fokolás. Emiatt a F@..ság miatt megint későn érünk be a célba.
Megint egy durva defekt 120-as tempónál. A gumi teljesen szétmegy. Szél is feltámadt, így mire végzünk a kerékcserével, mindenünk tiszta homok. Nem panaszkodom, mert homokozni jöttünk. Nouakchott 300 kilométer, odáig ki kell bírni pótkerék nélkül. Villám agyréme amit minden évben elsüt és már a könyökünkön jön ki, az UFO leszálló pálya a sivatag közepén. Ez egy terület 1 méteres sóderkupacokkal egy pont körül. Meg kell számolni hány van belőle. Ez megint nem egyértelmű feladat, mert van belőle harminc centis halom is. Beleszámoljuk vagy ne. Tököm tudja.
Nemzeti park bejáratánál utolérjük a mezőny egy részét. Villám pörgeti a homokba a Peugeotját amivel hamar el is akad, hasonlóan Butorhoz és másik két Pajerohoz. Megpróbáljuk kihúzni, de mi is elakadunk, ezért inkább elöbb Butor LandCruiserét ássuk ki majd ő rángat ki mindenkit a homokból. Erre a napra megvan az ásás és tolás adagunk.
Most érünk be Noukschott-ba. Város előtt megállítanak a rendőrök. Kérik a fiche-t és megszabadítanak pár pólótól amit több napig hordtunk. A T-Shirt nagyon be jön nekik, az se baj, ha koszos és büdös. Tomi vezet és lenyomunk pár pontot majd tovább írok.
Pontok előtt még beugortunk egy gumishoz a város elején. Nagyon megszenvedett a Smara-ba vett kínai gumival, de aztán fel tudta rakni a felnire és úgy néz ki jó is lett. Fizetésnél ért a hidegzuhany. Volt pofája elkérni 15000 ouguiya-t (12000ft) a kerékszerelésért. Először azt hittem elírta vagy viccel, de miután eljátszottam a nagyhalált leengedte 6000-re. Na ekkor már nagyon pipa voltam. Adtam neki 2000-et ami a normál ár kétszerese és káromkodások és szitkok közepette elhajtottunk. Valószínű a terepjárósok rémét és átkát, azaz a sok defektet kiabálta ránk. Bamakóba kiderül! Még négyszáz kilométer a tábor. Este 5 van így nem sok esélye van a korai fekvésnek. Azt hiszem 0% körüli! Nem csoda, hogy ötösével potyognak ki a versenyből az emberek. Pár napja a 130 versenyzőből már csak 54 volt fenn a listán, de lehet, hogy ennél is kevesebb akik pontot gyűjtenek.

2009. január. 27 Kedd - Homokdűne tetején

Nagyon korán indult neki a mezőny a mai napnak. Szervezők kihirdették, hogy csak a legelszántabbak vágjanak neki a távnak a többiek inkább alternatív úton menjenek Tidjikja-ba. Aki teljesíti a mai napot az élete egyik legnagyobb autós élményét illetve a eddigi Bamakok legkeményebb etapját élvezheti. Rögtön a táv elején elszúrunk egy fordulót, így az első pontot az útvonallal szemben kell megközelíteni. Az egyik szembejövő versenyző az út közepén áll meg autójával és mivel mi nagy lendületben érkezünk és a nagy sziklák miatt nem tudunk lejjebb húzódni, így a két autó összeér. Nagy kár nem lett az autókban, de a következő ponton nemtetszésüket fejezik ki a másik autó utasai. Kerékszaggató sziklákon haladunk az első száz kilométeren. Az egyik GPS feladatot a folyamatosan vándorló dűnék betemették. Mivel több csapatnak is egy helyre jön ki a feladat, ezért nekiállunk lebontani a homokhegyet. Öt perc után mindenki kifullad, ezért elindul az agyi háború. Az első helyekért versenyző csapatok közül ki hagyja ott a pontot először? Mivel a szlovák Ulrich-ék és a 61 Tuareg is elment, a Butorról meg tudjuk, hogy nem hagy ott pontot, ezért együtt lapátolunk tovább, de tíz perc kimerítő lapátolás után mindkét csapat bedobja a törölközőt. A reggeli eligazításon Idomou beígért egy csodát 200 kilométer után a sivatagban ami sehogy se akar eljönni. Már épp felmenőit kezdjük emlegetni, mert eddig csak kőkemény szívás az etap. Több mint hét órát tapostuk idáig az autót. Ugrattunk, ástunk, kerékszaggató sziklákon robogtunk. Egyik kőrengeteg után megnyílik előttünk a csoda. Csodálatosan fehér 10-15 méteres dűnék között visz az utunk. Egyik bukkanó után hatalmas gödörbe szaladunk lefelé, de már kaptatunk is fel a túloldalán. Több emelkedőre is csak az autónk utolsó leheletével megyünk fel. Az elakadás határát súroljuk. Vagy 20 kilométeres dűnézés után már pont azt hisszük, hogy vége amikor rájövünk, hogy egy hatalmas fennsíkon robogtunk idáig és vagy 100 méterrel lejjebb van az út tovább ami felé nagyon puha homokon vezet lefelé az út. A nagy tempó ellenére pillanatok alatt hasig ássuk a LandCruisert. Rutinunknak hála 5 percen belül kint vagyunk, majd újra hasig a homokba. Megint ásás és haladunk tovább. Sajnos az egyik dűnéről nem túl jól érkezünk le. Autóval orral sikerül a landolás, aminek a Viki bevert feje és hű társunknak az egész eleje bánta. Kár jelentős! Lökhárító, homlokfal behorpadva, szúró fény és a lökhárító sarok letörve. Eltörött a hűtő alatti nyúlvány és a doblemezek is elrepedtek. Az ugratás nagyságát jelzi, hogy a motor belevert a motorháztetőbe. Szerencsére a versenyt tudjuk folytatni. Utunk egy kis falú mellett vezet el a homokdűnék lábánál, majd egy kiszáradt, homokos aljú folyóban folytatódik a piszt. Mivel úgy érezzük, hogy elég nagy késésbe vagyunk és a nap is kezd lebukni kicsit rákapcsolunk. Nem is tehetünk mást, mert az autó iszonyúan süllyed a mederben. Harmadik fokozatban, trepniig nyomjuk a gázt. 80-90-es tempóba robogunk a néhol száz méter széles folyóban. Gyönyörű sziklák, pálmafás part, kis falúk, ámuló gyerekekkel szegélyezik utunkat. Mire lebukik a nap utolérjük a Hummer-os csapatot, majd le is hagyjuk őket. A száguldásnak és a mai napnak meg is lett az ára. Autónk bődületes jóval 20 liter feletti fogyasztást produkált. Ezen nem is lehet csodálkozni, mert nem sokat volt 3500as fordulat alatt a motor a mai napon.
Legnagyobb csodálkozásunkra a tábor bejáratában fogadó Villám közli, hogy nyolcadiknak értünk be, pedig mi azt hittük, hogy az utolsók között vagyunk.
Benzinkútnál a Tuaregesek panaszkodnak, hogy ráhajtottak egy sziklára és az autó egész alja leamortizálódott. A motort védő burkolatot már korábban elhagyták, leütötték az első lengőkart, a hátsó difit, és az egész váltótartó elgörbült. Felnyomva a váltót és a kardánokat a kasznihoz. Tankokat védő lemezekből is csak a hiányt lehet megállapítani. Ulrich is telibe vert egy sziklát és neki is futómű problémák léptek fel. Többen is mondták a táborba, hogy majdnem fejre álltak az autóval.
Sátorállítás után jönnek a hírek, immár többedszer, hogy a következő napot a szervezők biztonsági okokra hivatkozva törölni akarják. Ez valahol érthető, mert több csapat, az orvosok és a szervezők egy része, köztük a Polgár testvérek is a sivatagban éjszakáznak. Másik részről csalódás, mert mégis csak versenyezni jöttünk. Többen próbáljuk Villámot meggyőzni, de ő hajthatatlan.

2009. január. 28 Szerda - Beton és dögunalom

Reggeli eligazításon bejelentették a mai nap törlését. Lehet még jobb is hogy így lett, mert a Vikinek még mindig fáj a feje és hányingere van a tegnapi szerencsétlen landolásunk következményeként. Mai napról a címbe szerepel ami elmondható róla.
Itt végrehatunk egy időugrást a következő napra. Vagy mégsem!
Hogy a mai nap se legyen unalmas, erről Villám gondoskodott aki a Budapesti ex Mali nagykövet veterán korú, Szaharára felkészített Peugeot 504 es ével pár felvétel erejéig behajtott az út melletti dűnék közé. Szaharára felkészített az annyit takar, hogy versenyülések vannak benne, mind a négy keréken sárfogó gumi és Bamakos matricák. Hátsó két kerék meghajtás lévén garantálható volt az elakadás amit már többször bemutatott az elmúlt napokban. Ez az attrakció egy dűnén való ugratás után sikerült is. Megint Butor a megmentő aki a folyós homokban is vígan húzza kifelé a jobb napokat is megért járgányt.
Délután, Kiffa előtt 40 kilométerre a Budapest - Bamakó karaván megáll egy falúban amit Idomou ajánlott a szervezők figyelmébe, hogy hatalmas szükségük lenne napelemes rendszerre. Mondanom se kell, hogy ebbe a közösségbe karvastagságú légvezetékeken jön az áram! Villám szitkozódik és lefordul balra egy poros útra más megmentendő falut keresni.

2009. január. 29 Csütörtök - Szavanna

Tegnap itt a Kiffa-i campingben kiléptettek az országból a Mauritán határőrök amit egy pecsét is bizonyított majd öt percig. Utána akkora paca lett belőle, hogy értelmezhetetlen és mindent megfog a festék. Akár én is meg tudtam volna csinálni egy krumpli és némi tinta segítségével.
Az indulás, mint már oly sokszor nem zökkenőmenetes, mert egy emberke ugrál a kapu elött, hogy a másikon menjünk ki és ott fizessünk. Nem tudom, hogy képzeli amikor már felsorakozott ennél harminc autó. Szervezők se állnak a helyzet magaslatán, mert össze-vissza osztják a feladat lapot a kapu előtt, így miután mi is megkapjuk az egész mezőny itt távozik fizetés nélkül. Egy kilométer után egy ellenőrző pontnál feltartoztatják az egész mezőnyt valami adminisztratív hülyeség miatt. Fél óra után se derül ki semmi konkrét ezért mindenki megunja és otthagyjuk a katonát. 150 kilométer beton után ráhajtunk a szavannás pisztre. Elég kacskaringós az út a fák között ami teljesen élvezhetetlenné teszi a vezetést. Viszonylag jó tempóban autózunk egész nap és párszor eltévedünk, de hamar megtaláljuk a helyes utat. Egyik ilyen kerülőnél a Szlovén csapatot találjuk a Dakaros Pajerójukkal felakadva egy tuskón, egy másik meg előtte zavarja a kihajtást. Nagy szerencséjük van mert 5 kilométere vannak a járt úttól és már sötétedik. Gyorsan kirántjuk a csököt, majd a másikról lehúzzuk az autót. Egy pár elem behorpadt a Pajeszon, de tudja folytatni a túrát. Nem hiányzott nekünk se ez a kis malőr, mert a sötétbe egyre többször tévedünk el. Messzi fénycsóvákból látjuk, hogy más csapatoknál is ugyanez a helyzet. Már régóta követ bennünket az egyik Hummer és mikor ráhajtok egy tuskóra és újabb defektet kapunk megkérdik, hogy nem probléma ha követnek, mert hisznek benne, hogy mi bejutunk a táborba. Nagyon jól esik ez az elismerés, de nem is csodálkozok rajta. Tudják hol állunk a versenyben és látják mennyiszer húzok el mellettük. Az esti beérkezést kikéssük Korera Kore-ba, de az első tízben benne vagyunk. Összesen egy csapat ért be időben.

2009. január. 30  Péntek - Már unjuk

Egész este ment a dáridó a sátor mellett. Pár köcsög norvég meg angol ott ordítozott, autót bőgetett ezért melegebb éghajlatra küldöm őket. Mint reggel megtudom zokon vették szavaim és 4Finger tartotta vissza őket a keménykedéstől, de legalább elhallgattak. Folytatódik a tegnapi szavannás szakasz. Ma is ugyanolyan pocsék minőségű. Viszonylag lassú a haladás és már nagyon unjuk. Este az utolsó feladatnál a helyiek segítségére kell támaszkodni egy falú törzsfőnökének a megtalálásában. Mindig messzebb és messzebb küldenek bennünket az őslakosok. Mikor már azt hisszük, hogy mindjárt ott vagyunk még 10-20 kilométerrel arrébb mondják a falut. Egy idő és vagy száz kilométer bolyongás után céltalannak látjuk a dolgot és inkább bemegyünk az esti táborba egy katasztrofális minőségű piszten. Nagyon tré a hely, mert az iskola focipályája a cél. Az hagyján hogy tökig por minden, de a helyiek folyamatos molesztálása kibírhatatlan. Itt kiderül, hogy az utolsó feladat az első volt. 03 as és még egy kocsi elméletileg megtalálta, de különböző eredménnyel. Helyiekre támaszkodni egy ilyen feladat megoldásánál olyan mint sajtreszelővel rejszelni.

2009. január. 31  Péntek - Befutó és díjkiosztó

Kaotikus reggel. Miután beálltunk a starthelyre, közlik a szervezők, hogy a versenyben első öt autó menjen vissza a szervezők kocsijához és adjuk le a GPS-eket. Elég furcsa az indulás előtt negyed órával. Nagy a kavarodás mert a Villám elvitte a laptopot amivel ellenőrizni akartak. Két Polgár testvér a felborult menetrend és a versenyzők nyomására megzavarodik és össze-vissza osztják a feladatlapot. Fejvesztett indulás következik. Nem értem, hogy ha a szervezőknek az a céljuk, hogy ne legyen gyorshajtás, miért kell 150 kilométerre 4 óra szintidőt megadni. Egyik feladat Bamakó szélén a hegyen van ami egy másik feladatra mutat. Többen elindulnak gyalog az 1,8 kilométerre lévő ponthoz. Mi inkább az autót válasszuk. Még szintidőn belül érünk a Saalem hotel parkolójába.
Megérdemelt pihenés és fürdés Bamakó egyik eldugott panziójában. Készülünk az esti díjkiosztásra.
Esti buli a Club Ibizában zajlik. Többen mámorosak a beérkezés tudatától és a sörtől. Valami helyi emberke kezd szónokolni a turisztikai minisztériumból amit Pat és Villám fordít, de senkit se érdekel és nem is lehet hallani a zaj miatt. Fél órás FunThomas által prezentált diszkózás után eljön a díjkiosztás pillanata. Egy darabig vidám mederben zajlik, de amikor a Polgár testvérek díjat adnak az először, külső segítség nélkül célba ért Villámnak fújjolásba tőr ki a tömeg. Ez a mókás díj elég rosszul sül el, ami a rossz szervezés miatti felháborodás miatt alakult ki. Ezután jön még a fekete leves. Az eddig versenyben vezető 61 es Tuareg csapat az utolsó napon kap 20 büntetőpontot az egész verseny alatt elkövetett jelentős gyorshajtásuk miatt. Így leszorulnak a második helyre. A díjátadás után elmondott negatív kritikájuk a versenyzők nagy részének véleményével egyezik. Így már boritékolható volt, hogy a Butorék első helye heves füttykoncertbe torkollott.

2009. február. 01 - Összegzés, lehiggadás után

A www.homokdune.hu csapata tisztes versenyzéssel az előkelő ötödik helyet foglalta el, óvások és egyéb hisztik kísérete nélkül. Nagy öröm volt számunkra, hogy többen gratuláltak korrekt versenyzésünket látva. Ha egyenlő feltételek mellett nem is nyertük volna meg a versenyt, azért felkerültünk volna a dobogóra. Sajnos az előttünk végzők nagy részének nem volt szeplőtlen a teljesítménye. Valamelyik csapat saját erejéből, mások a szervezők közreműködésével kerültek jogtalan előnyökhöz.
Azért a verseny a szervezők hiányosságai és tévedései ellenére nagyszerű volt. A jövő évi versenytől legjobban a több mint kétszeresére megemelt nevezési díj tántorít el.
Ez a Bamakó nem az aminek indult, maximum a túra kategóriások élhetik át az eredeti bulis érzést. Versenyzők már kőkemény Dakaros szakaszokon egyre keményebb gépekkel mérik össze tudásukat. Legjobb dolog, hogy szereztem egy csomó új barátot!!!!!

Veszteség lista:

• egyik szúrófény
• l ökhárító
• jobb lökhárító sarok
• hűtő alatti összekötő eltört
• zárhíd kitámasztó letörött
• jobb doblemez lerepedt
• homlokfal berogyott 5 centit
• bal küszöböt felgyűrtük
• 5 defekt
• kasztní leszakadt az alvázról
• bal hátsó ablakemelő beszart
• villamosság elment, de azt Pisti megcsinálta
• kormányszervó szivattyú a végét járja
• bal első kitámasztó lengőkarba szétment a szilent