Ázsia-tura 2010 pályaírás

Szenzációs két héten és majd 10,000 kilométeren vagyunk túl. Nem tagadom, hogy életem egyik nagy élménye volt ez a tizennégy nap.

Kortársaim emlékezhetnek az alig régmúlt időkre amikor még Magyarország is orosz fennhatóság alá tarozott. Retro érzés már a határon megcsapott bennünket. Autóink hiányos papírjai visszafordulásra kényszerített bennünket, de második nekifutásra már gördülékenyebben mentek a dolgok. Azaz csak addig, míg az autónkból elő nem kerültek a nyolcvan centis bozótvágó kések. Ukrán vámosok először elvették, majd hosszú tanácskozás után intelmekkel és a kardokkal együtt továbbengedtek. Határ után rögtön visszaugrottunk harminc évet az időben. Mint az utak, mint a falvak állapota ezt az érzést erősítette. Kátyúk tömkelegét néhol aszfalt köti össze, próbára téve a sofőrt és a technikát. Városokban viszont a mai kor köszönt ránk sugárutakkal, plázákkal és a legújabb autókkal. Ez a kettősség végigkísérte három országon át tartó utunkat, akár a megalomán szobrok és a régi időkre való utalások. Nem volt olyan város ahol Lenin ne integetett volna felénk bronzba öntött kezével. Másik elmaradhatatlan városi kellék a kiszuperált vadászgépek szoborrá avatása. Persze a szórásba még tankok, katyusák , rakéták és munkásmozgalmi szobrok is tartoznak.

Ukrajna kétszáz forintos gázolaj ára után jött az orosz száztíz forintos. Háromszáz forint feletti árakhoz szokott lelkünknek ez maga volt a mennyország. Örömünket csak fokozta, hogy az orosz utak nagyságrendekkel jobbak mint az Ukrajnában lévők. Zsolti mindenhol tesztelte a nagy erőkkel kivonuló helyi rendőröket. Először Ukrajnában ment bele a pirosba amit 50 dollárja bánta, majd az Orosz rendőröket ismerte meg közelebbről egy gyorshajtás miatt. Szórásból a Kazah fél se maradhatott ki. Csúcsot akkor érte el amikor Bajkonur melletti kisvárosban egy félreértés miatt ideiglenesen letartoztatták.

Kíváncsi vagy egyéb részletekre ? Gyere éld át !

Rajt : 2010 május 24